A gyermeked viselkedése elsősorban nem „nevelési kérdés”, hanem kapcsolati jelzés. Amikor ellenáll, dühös, sír vagy bezárkózik, legtöbbször nem rosszat akar, hanem azt üzeni, hogy valami nehéz számára, és szüksége van rád.
Kapcsolódás nélkül a gyermek bizonytalanná válik. Ilyenkor a világ kiszámíthatatlannak tűnik számára, és elveszíti azt a belső biztonságot, amire az együttműködéshez, tanuláshoz és megnyugváshoz szüksége lenne. Amikor viszont érzi, hogy mellette állsz, hogy megértés és elfogadás veszi körül, képes megnyílni és rugalmasabban reagálni.
A gyermeked a veled való kapcsolatban tanulja meg, hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Azt tanulja, amit átél, nem azt, amit hall. A kapcsolódás mutatja meg számára, hogy fontos, szerethető, és elég jó úgy, ahogy van. Később pedig ez lesz az önbecsülésének és az önbizalmának alapja.
Amikor tudatosan erősíted a kapcsolódást, nemcsak a gyermekednek adsz biztonságot, hanem a mindennapok is könnyebbé válnak. Több lesz az együttműködés, kevesebb a harc, és több az örömteli, meghitt pillanat. A kapcsolódás az az alap, amelyre minden más biztonsággal épülhet.